Erdészeti rovartan | Digitális Tankönyvtár

Nagy lárvák fejlődnek. Erdészeti rovartan

Alrend: Aculeata — Fullánkosok A hártyásszárnyúak fejlett rovarok, testalkatuk és életmódjuk egyaránt igen változatos. Közülük kerülnek ki a legkisebb 0,2—0,3 mm rovarok, de találhatók közöttük kifejezetten nagytestű, 5—6 cm-es hosszúságú, illetve 10 cm-es szárnyfesztávolságú fajok is. Habár a rendhez tartoznak szárnyatlan, illetve csökevényes szárnyú fajok és alakok, a hymenopteráknak általában két pár szárnyuk van, melyek közül a hátsó pár a kisebb.

intraductalis papilloma hyperplasia

A hátulsó szárnyak első élén kis horgocskák találhatók, melyek segítségével az első és hátsó szárny összekapcsolható. Nyugalmi állapotban a szárnyak a potrohra borulnak. Általában jó repülők, gyors és hirtelen irányváltoztatásra nagy lárvák fejlődnek. A szárnyak erezete erősen redukálódott. Egyes parazitoid fajok esetében már csak a szárnyszegélyeken találunk ereket, illetve még ezek is visszafejlődtek. Szájszervük nyaló, vagy rágó szájszerv az igen változatos táplálkozási formák függvényében.

Lehetnek növényevők, pollenfogyasztók, ragadozók, de a rendben széles körben elterjedt életmód az élősködés is. Több tízezerre rúg azoknak a fajoknak száma, melyek parazitoid életmódot folytatnak. Ezek felépítése és életmódja egyaránt a sajátos életmódnak megfelelően szélsőségesen specializálódott.

szemölcsök az arcon képek

A nőstények tojócsővel rendelkeznek, egyes fajoknál ennek hossza meghaladhatja a testméretet is. Az Aculeata alrendben a tojócső fullánkká módosult, mely méregmiriggyel áll összeköttetésben. A hártyásszárnyúak körében gyakori a szűznemzés, mely lehet fakultatív és kizárólagos is. Számos fajuk pl. A hártyásszárnyúak teljes átalakulással holometabolia fejlődnek. Lárváik többnyire jól fejlett fejjel és rágókkal bírnak. Lehetnek lábatlan kukacok, illetve számos potrohi állábbal rendelkező álhernyók.

lehetséges papillómákat szerezni

Ez utóbbiak a levéldarazsakra jellemzőek. A hártyásszárnyúak többsége szoliter életmódot folytat, de vannak közöttük társas életmódú csoportok is hangyák, méhek, társas darazsak.

Ezeknél különösen, de más csoportoknál is nagy jelentőséggel bírnak a különféle feromonok. Ezek a legváltozatosabb funkciókat töltik be figyelmeztetés, útvonal jelzés stb. A hártyásszárnyúak erdészeti szempontból kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Egyes fitofág fajaik jelentős károkat okozhatnak az erdőkben, ugyanakkor közülük kerülnek ki azok a parazitoid fajok is, melyek sok erdei herbivor rovar populációit igen hatékonyan szabályozzák.

A rendnek eddig több mint faját írták le, de egyes vélemények szerint a tényleges fajszám minden bizonnyal elérheti a et is.

Májusi cserebogár – Wikipédia

A Hymenoptera taxonómia bonyolultsága már az alrendekre bontásnál szembetűnik. Egyesek a rendet 3 alrendre bontják: Növényevő darazsak — Symphyta, Tojókészülékesek — Tenebrantes, Fullánkosok- Aculeata Bakonyi Mások az utóbbi két alrendet összevonva, Apocrita alrendként említik Thuróczy Ehelyütt a hártyásszárnyúakat 3 alrendre bontva tekintjük át, anélkül, hogy bármelyik álláspont mellett, vagy ellen állást foglalnánk.

A hártyásszárnyúak között kezdetleges bélyegnek tekintjük azalrendre jellemző növényevő életformát, illetve a viszonylag gazdag szárnyerezetet.

A többi hártyásszárnyúhoz képest rossz repülők, ennek megfelelően kevés időt töltenek a levegőben. Tojócsövük gyakran oldalról lapított, fűrészes fogazású. Ennek segítségével kis nyílásokat vágnak petéik számára a tápnövényük felszínébe. Más csoportoknál, mint például a fadarazsaknál a tojócső erőteljes, inkább fúrószerű.

Szitakötők – Wikipédia

Ez teszi lehetővé, hogy a nőstény petéit mélyen a fatörzs belsejébe helyezze el. Lárváik némileg emlékeztetnek a lepkehernyókra, de amíg azoknak maximum 5 pár potrohi állába van, a levéldarazsak álhernyói legalább 6 pár állábat hordoznak. Ez alól kivételt képeznek az aknázó életmódot folytató fajok lárvái, melyeknek nincsenek állábai, ezáltal sokkal inkább bogár lárvákra mintsem hernyókra emlékeztetnek.

A bábozódás gubóban történik, akár a talajban, akár a tápnövényhez kötődve. Az alrend fajai a legkülönfélébb tápnövényeken találhatók meg. A magasabb rendű növények szinte minden csoportján, a moháktól a páfrányokon, egyszikűeken keresztül a fásszárú növényekig egyaránt élnek levéldarázs alkatúak.

A fajok nagyobb része fásszárú növényeken fordul elő. A levéldarázs alkatúak által leginkább kedvelt fásszárú családok a Saliceae, Betulaceae, Fagaceae, Rosaceae és a Pinaceae. Életmódjuk igen változatos, a lombfogyasztók és xylofágok mellett aknázó és gubacsokozó fajok is ismertek.

Habár a levéldarázs alkatúak között találhatók kifejezetten polyfágok is, a fajok többsége oligofág vagy genusz-monofág. Apró termetű 2—7 mmgyengén repülő rovarok. Csápjuk 3. A lárvák minden potrohszelvényén 1—1 pár csökevényes álláb található. A nálunk honos fajok többnyire erdeifenyő virágján élnek.

Tojókészülékük igen nagy lárvák fejlődnek.

férgek elleni férgek elleni gyógyszerek

Csápjuk 7—8 ízből áll, viszonylag hosszú. Az álhernyóknak nincsenek potrohi állábai, a tori lábak serteszerűek. A lárvák szövedékben élnek, illetve leveleket sodornak össze. A család több faja számottevő erdészeti jelentőséggel bír. Erdeifenyő szövődarázs Syn: Acantholyda posticalisMatsumara, A. Potroha fekete, oldalán vörösessárga foltokkal.

Testfelépítésük, fejlődésük[ szerkesztés ] Szinte minden fajuk lárvája vízben fejlődik.

Egész Európában és Szibériában is elterjedt. Tápnövényei a Pinus fajok, főként pedig az erdeifenyő. Május—júniusban repül. A tojásrakó nőstény rövid hosszanti barázdát vág az idősebb tűkbe, ebbe ragasztja bele csónak alakú tojásait.

A lárvák a kelés után rágni kezdenek és szövedéket nagy lárvák fejlődnek. Koehler szerint a lárvák az idősebb és fiatalabb tűket nagy lárvák fejlődnek fogyaszthatják. A kifejlett lárva olajzöld, két hosszirányú barna sávval.

Miből lesz a cserebogár és miből a rózsabogár?

A talajban, mintegy 10 cm mélységben bábozódik és így telel át. Győrfi szerint a bábok jelentős része 1—2 évig átfekszik. Erdészeti jelentősége nálunk csekély, de például Lengyelországban, egyes években 10 ezer hektárt meghaladó területen okoz károkat Kolk Kéktestű szövődarázs Acantholyda erythrocephala Linné 10—15 mm nagy lárvák fejlődnek, teste kékesfekete színű.

A hímek feje ugyancsak kékesfekete, a nőstényeké vörösesbarna. Áprilistól júniusig repül. Petéi henger alakúak, sárgák. Egy nőstény 30—40 petét rak le. Sorokba helyezi le őket az előző évi hajtások tűire, a kikelő lárvák is csak az idősebb tűket fogyasztják.

Szabadföldön 3—4 hét alatt kelnek ki a lárvák. Ezek alapszíne zöld, rajtuk barna harántsávok láthatók. Tápnövényei a simafenyő Pinus strobus és egyéb Pinus fajok. Európában, Nyugat-Szibériában honos. Európában az utóbbi évben kb. Észak-Amerikába behurcolták, ahol szintén számottevő károkat okoz.

Sárga szövődarázs Acantholyda hyeroglyphica Christoph Syn: Lyda campestrisLinné 12—17 mm hosszúságú, csápízeinek száma 30— Potroha vörösessárga, általában csak a potroh eleje és vége fekete.

Piszkos barnászöld álhernyói szövedékcsövekben élnek, melyek tele vannak ürülékkel. A fiatal tűket rágják. Tápnövénye az erdeifenyő, de simafenyőn nagy lárvák fejlődnek feketefenyőn is condyloma statisztikák Győrfi A 10 év alatti fiatalosokat preferálja. A talajban bábozódik és itt is telel át. Nálunk helyenként, kisebb kárterülettel lép fel, legutóbb Somogy megyében észlelték lokális kártételét Leskó Lucfenyő szövődarázs színes: Cephalcia abietis Linné Syn: Lyda hypotrophicaHartig 11—15 mm nagyságú, csápízeinek száma 22— A fej és a tor fekete, helyenként sárga rajzolatokkal.

Potroha vörösessárga. Áprilistól júliusig repül. Tápnövénye a luc. A nőstény 4—es csoportokban, az előző évi tűkre rakja le tojásait. Egy nőstény tojásprodukciója általában 80 és között van.

Májusi cserebogár

Az álhernyók csoportosan, nagyméretű, zsákszerű, ürülékétől szennyezett szövedékben rágnak és csak az idősebb tűket fogyasztják. A talajban 5—25 cm mélyen bábozódnak. Diapauzájuk akár 5 évig is eltarthat. Csápjuk vékony, serteszerű, a csápízek száma 13— Fehér lárváik tori lábai csökevényesek.

A hatlábúak rendszere Nem valódi rovarok Parainsecta osztálya A félrovarok Protura rendjének tagjai apró, talajlakó állatok, amelyek legfeljebb a 2 mm-es nagyságot érik el. Testük megnyúlt, nagyjából egyenletesen szelvényezett, világos színű vagy sárga A ábra.

A lárvák kidöntött lombos fák törzsében, illetve elhalt ágaiban élnek. Világszerte elterjedtek, 22 nemük és mintegy fajuk ismert. Magyarországon 3 nemük Xiphydria, Pseudoxiphydria, Konowia fordul elő. Nyárfadarázs Xiphydria longicollis Geoffroy 15—22 mm hosszúságú, csápízeinek száma 17— Egész Európában, így nálunk is elterjedt faj.

Hegy- és dombvidéken, valamint síkságokon egyaránt megtalálható. Lárvája nyár- fűz- éger- nyír- tölgy- körte- és juharfajokban, általában két évig fejlődik. A nem további gyakoribb fajai a fűzdarázs Xiphydria prolongataGeoffroy és az égerfadarázs Xiphydria camelusLinné. Hengeres testük fekete, gyakran sárga csíkos.

Csápjuk serteszerű.